Kedves Mátra!
Jó volt ismét találkozni veled az elmúlt hétvégén. Hajlamos vagyok néha hóbortos korábbi éveknek minősíteni közös élményeinket, de ez az emberi gyarlóságom. Hétvégén ismét megtapasztalhattam vendégszereteted és válthattunk néhány gondolatot, kivel mi történt az elmúlt időben.
Jó volt ismét találkozni veled. Meglátogattam legnagyobb fiad, a Kékest, majd benéztem Galyáékhoz. Onnan Muzsla asszonyság felé még pacsiztam energikus Ágasváraddal. Nagyon jó volt, hogy egy maroknyi ember szervezett egy közös találkát veled. Sokan nem jöttünk el, de nem is voltunk kevesen. 150-en vártunk beeresztésre hozzád, Kőkútpusztánál. Korán indultunk, de mindannyian tudtuk, hogy nálad nem lehet villámlátogatást tenni. Indulás után csak egy két arcátlan vendég volt, aki megszólalását arra pazarolta, hogy negatív gondolatokat préseljen át hangszálain. De ne haragudj rájuk, hisz Jóidő nyaknál már mindenki némán élvezte társaságodat.
Jó volt ismét találkozni veled. És nem tudom, hogyan de zseniális időjárást intéztél nekünk. Hálás vagyok érte. Magam mackós alkatával nagyon élveztem, hogy külső hűtéssel támogattad azt, hogy ne szikrázzon köztünk a levegő. Szomorúan láttam, hogy milyen nyomokat hagyott rajtad a téli vihar. Kékes előtt még mi is kerülgettük a tövestől kifordult fákat. Bár ez semmi nem volt ahhoz képest, amit a Csór hegyen láttam rajtad. Szörnyű lehetett átélni. Még nézni is rossz volt. De ha már látvány. Köszönöm. Kell e szebb tájkép, mint amikor Oroszlánvár előtt körbenéz az ember? Lehet e szebbet mutatni ki hazánkból, mint a Galyatetőhöz vezető utunkon megfordulni. És még sorolhatnám. Szép vagy Mátra, és nagyon szépen mutatod a környezeted.
Jó volt ismét találkozni veled. Bár kicsit sietősre próbáltam venni a látogatást, de nem bírom azt a tempót, amit szeretnék. Háromszor görcsölt be menet közben a combom. Hiába, a veled való randevúkat nem lehet csak úgy fél vállról venni. Még szerencse, hogy a maroknyi kis szervező tett ki pontokat ahol ehettünk ihattunk. Mindig jókor jött a jelenlétük. (Mondjuk, ők biztos nem élvezték annyira az időjárást, mint mi). Meg hát a többi vendég társasága is feledtette gyengeségemet. A teljesség igénye nélkül: Csanya mesterrel beszélni néhány kilométeren, az első bálozó szoboszlói srácnak felvázolni mi vár még rá vagy Pistit „megkergetni” még a Diós patak után. Próbáltam olyan kedves lenni mindenkihez, mint ahogy Te is bántál velem. Volt egy vendég, aki kis kézi kamerával rohangált – őt filmeztem én is egy kicsit (hátha örül, ha rajta lesz a saját filmjén). Egy másik eléggé görcsölt Muzsla társaságában, neki vitamint adtam.
Jó volt ismét találkozni veled. Van néhány szakasza a látogatásnak, amitől tartottam, mert emlékeimben úgy él, hogy nagyon kemény (sárga le a Kékesről vagy a háromszög Ágasvárról). De most nem volt az. Nem tudom mivel érdemeltem ki. Nem tudom, mindenki ezt érezte e. De ez most nem volt lelombozó. És ha már a pozitív meglepetéseknél járok – nem tudom mivel érdemeltem ki a jelenetet, de az 50 fős középiskolás csoport akiket Keresztes előtti patak mellé intéztél, amikor meglátta, hogy érkezek szétnyíltak és folyosót alkotva, tapsolva, gratulálva engedtek tovább miközben én a sáros talaj azon pontjaira próbálok szökdelni ami stabilnak és száraznak tűnik. És persze integetek közben nekik. Terepfutónak és egy kicsit celebnek éreztem magam. Köszönöm az érzést.
Jó volt ismét találkozni veled. Teher nélkül, csak egymásra figyelve. Veled és a többi vendéggel. A leggyorsabbakhoz soha nem fogok tartozni, a maroknyi csapat által szabott időkorlát pedig vállalható volt. De a régi versenyző szellem ott motoszkált bennem – mennyi ideig is tartott itt a legrövidebb látogatásom? Talán 8:50? Képzeld, folyamatosan számolgattam. De mivel rég jártam nálad ezért csak ködös emlékeim voltak, hogy melyik gyermekedhez mennyi időt tervezzek. Úgy fordultam Muzsla asszonyság domborulataira, hogy számításaim szerint 8:50-nél gyorsabb lehetek. Bírom ezt a nőt. Keresztes után több vendég már a távozásra koncentrál, de engem már nem egyszer megtanított, hogy a kijárat a Diós pataknál kezdődik. Így jó vendégként örömmel fogadtam az emelkedőit. Nem dőltem be csábításainak, amikor is csúcsra érkezéssel kecsegtet. És nem pihentem, meg amikor a tetőponton szusszanhattam volna egyet. A lejtő maradt hátra. Gyönyörű Muzsla kemény hátsó fele az összes Koncsúrral megtűzdelve. Nem vettem hát én sem könnyűre a menetet. Ami a csőben maradt mindent ki akartam adni. Próbáltál marasztalni még csodaszép tájképpel vagy felerősödő széllel, de bennem annyira pulzált még a sok élmény, hogy csak szaladtam, ahogy tudtam.
Jó volt ismét találkozni veled. 8 óra 41 percet töltöttem nálad és nagyon boldoggá tett. Nem tudom, hogy néz ki Murphy, de még aznap vele is összefutottam. Ő mondta, hogy az eddigi leggyorsabb találkozásunk 8:39 volt. Egyik oldalról bosszankodhatnék, hogy 2 perc. Másik oldalról viszont időterv nélkül indultam (azt sem tudtam, hogy mennyi a legjobbam) és akárhányszor gondolok, vissza a találkozásunkra nem találok 2 percet ahol faraghattam volna rajta. (Több edzéssel természetesen igen.)
Jó volt ismét találkozni veled. A maroknyi kis csapat nagyon jó kis összejövetelt szervezett. Lelkesek voltak és alaposak. Amire nem számítottam, de nagyon jó volt, az a szpíker. Sportolói alázattal volt vicces. Amire számítottam, de elmaradt - az egyik, a májat vajazó fotók (pl keresztes előtt végig lehetett volna lőni a teljes mezőnyt). A másik a poló. Titkon reménykedtem, hogy megint esetleg nagy világmárka termékét kapjuk. És tényleg csak a logó hiányzott a polóról, mert amit kaptunk annak is jó anyaga és még jobb felirata van: MÁTRABÉRC FINISHER. Jó volt!
Kedves Mátra!
Nagyon jó volt ismét találkozni veled.
