apacuka

Shámán cimborám is elvesztette terepfutóverseny-szüzességét:

"Az élet értelme a küzdelem. A győzelem vagy vereség az Istenek kezében
van, ünnepeljük hát a küzdelmet!" (Szuahéli csatadal)

Korán reggeli kelés, első gondoltam (a szex után), húúú basszus mekkorát aludtam! Végre egy olyan futás, amin nem fáradtan indulok! Reggeli barna medve, csakhogy menet közbe ne kelljen megállni emiatt. Nem tudom mit gondolhatnak rólam a szomszédok – amúgy leszarom –, mert hétvégén általában hajnalban kelek hétköznap meg 8 előtt csak ritkán. )-:

Felszerelés: Kis táska, 1 klasszikus kolbászos, 1 csoki 2 müzli 7 dl ISO, 7 dl-es flakon malto keverve, de víz nélkül (egyenlőre), vitamin.

Gyurma taxi 7-re jött értem Zsebit összeszedtük, majd 7:40-re már a rajtnál is voltunk. Nagyon jó volt látni pár ismerős arcot, akiket még Spártában ismertünk meg. ami döbbenet, hogy ez nem a szokásos teljesítmény túra, mindenki szuper futó hacukában virított. Én meg sima feltűrt túranadrágban, egyszerű póló, kicsit kívülállónak éreztem magam.

Rajt! Nagyon jó móka a tömeges rajt, igazán lelkesíti az embert! Nagyjából együtt megy a tömeg, futunk velük, tartjuk a hátsó fertály tempóját. Gyurma. Lesi Zoli szépen lassan el is tűnik a képből.

Az első emelkedőn ésszel megyünk fel spórolunk, majd megint szépen futás az első EP-ig. Ránézek az órámra 1 óra alatt ide értünk. Nem rossz!
Izotóniás vizet kérek, amíg Anit is töltik még pár nápolyit magamhoz veszek, majd futás tovább.

Teljesen jó állapotban jó tempót megyünk, hamarosan elérjük a Szovjet szobrot, taps drukkolás, lelkesítés majd jobb bal jobb. )-:

A túrán nem lehet eltévedni, zseniálisan jelzett, minden veszélyesebb kanyarnál áll egy ember. Ahol az előző héten eltévedtünk, most egy ipse mutatja az irányt, nevetünk mondom is neki, hogy nemrég itt csúnyán elbuktuk.

Laza lejtő jó tempó Piliscsabáig. Nagyon jó időt futottunk, 1 óra alatt odaértünk. S ennek a nép örvendezék vala. Kicsit szomjas vagyok, pohárból nyomom rendesen a kólát, vizet és az iso-t. Feltöltetem a maltós üveget vízzel és kérek még iso-t a másikba. Mint az F1-ban, futok is tovább, nem időzünk a depóban.

Nagyon jó a szervezés itt is leállítják a forgalmat, hogy könnyen átjussunk az úton. Iszonyatosan meleg van és itt most sokáig aszfalton megyünk. Pillanatok alatt megiszom a malto-t majd kics iso és hajrá!

Piliscsévig hamar eljutunk, ott már kicsit emelkedik gyalogolni kezdünk, beszélgetünk pár emberrel, jó arcok. Jó hangulatban érünk Klastromra – ekkor tartunk 3h 22-nél - , de azért már kicsit fejberúgott a meleg. Újabb malto keverés, víz és markolom az olivát sajttal. Tömöm magamba, nagyon jól esik a sós étel. Itt se időzünk sokat, megyünk a sárgán, ismeretlen területre. Folyamatosan mennek előttünk, és még mindig jók a jelzések, így nem kell aggóni az elkavarás miatt.

Az emelkedőn Ani belassul, húzom magammal, próbálom rávenni, hogy egyen igyon, de hányingere van. Ok, nagyon időben vagyunk nincsen hova rohanni, csak az a két szép popsi távolodik nagyon. )-:

Majd másfél óra alatt másztuk meg Dobogókövet, végére Ani rendbe jön, de mire az ellenőrző ponthoz érünk, nekem lesz hányingerem pláne a fosási inger is elég erősen zaklat. Kis kóla iso töltés és gyerünk tovább. Van még egy adag malto a táskámba, de nagyon nem kívánom, bekeverés elmarad. Innen 7 kili lefelé, Ani húz, próbálom tartani a tempót, szorítom – nyelem vissza, nagyjából erről szól az út Ilona pihenőig. Onnan már csak szorítom )-:

Azért a körülményekhez képest hamar leértünk Dömösre, ahol képtelen vagyok bármit is magamhoz venni. Kérek kis fekete csokit, benyomatok egy sort, majd spuri tovább, meg se várom Zsebit, majd utolér.

Mire megjön a gyilkos emelkedő már visszatér belém az élet, megint én megyek elöl, bíztatom Zsebit. Brutál kemény, érzem,hogy a vádlim szét akar robbanni, nem baj most, már lehet neki adni ha ennek vége már csak lefelé megyünk, ott meg a szar is legurul már.

Itt már látszik, hogy mindenki szenved. Ezt senki se kívánja, de meglepően jól megy nekem. A Prédikáló széknél dugókás csávó mondja, hogy már csak 7 km lefelé. 7??? én 5-re emlékeztem. Már csak 1 óránk maradt, abba futni kell, hogy ne csússzunk ki. De lépni sincsen erőm. Képtelen vagyok mozogni, minden lépésnél görcsöl a vádlim. Mondtam is Zsebinek, hogy menjen nyugodtan, de ő sem volt jobb állapotban. Annyira szétcsúszta, hogy kerestem a szemeimmel a helyet ahol majd a mentőhelikopter fel tud szedni, mert én innen már nem jutok le élve. Elővettem a telefonom és kitöröltem belőle az összes telefonszámot, amelyik kapcsolódik a Gyurmához. Majd egy laza mozdulattal a sajátom is, már nemtudomkivagyok.

Mivel kicsit rendbejött a gyomrom elővettem az iso palackot. Gyakorlatilag lement a 7 dl egy húzásra. Ok asszem szomjas voltam. 10-20 perc elteltével, elkezdett visszatérni belém az élet, rávettem Zsebit, hogy fusson előttem ezzel kicsit húzzon. Elfut melletünk Farkas bár szóval bíztat minket, jól esik. Nemsokára észhez térek már én megyek elöl. Ismerős terep, már nincsen messze, süt a nap, ragyog az idő, közel a cél. Gyorsan nyomtam egy unerase-t a telefonszámokra és gyorsítottam a tempón. Picivel a cél előtt utolsó EP, már csak 2 km és van még 20 percünk. Na ez már megvan!!! Teljesen felszabadultan futottam tovább lefelé, erős bal, már csak 500 m. Megelőzök még pár embert már csak gyalogolnak. Nekem az már nem megy. Zsebi nem hajlandó futni én meg gyalogolni, de innen már mindegy is.

Célban nagy tömeg tapsolnak követem a hangokat. Az egyik fa tövében ismerős arc, kicsit hasonlít Gandalfra, ahogy támaszkodik, ezen kívül semmi közös nincsen bennük. Pacsi, hátte? Én? Inkább te húzzál be a célba! )-:

Lefutom a maradék 4 m-t és csipp, póló, vissza, Tamás Mesterhez. Szép pukli a lábán, neki ennyi volt mára. Leülök ott van még Zoli is, dumálunk élvezem, iszonyat boldog vagyok. MEGCSINÁLTAM! A térdem is kibírta, nem hátráltatott. Ani is megjön, majd lassan Szilárd Taxi is.

Nem vagyok éhes, igazán nem vagyok fáradt se. Lenne még erőm tovább menni, de szerencsére már nem kell.

Otthon büszkén tettem ki a rajtszámom, 69-es és a 42. helyen értem célba. Két nem akármilyen szám ez! )-: