Kamasz koromban az időzsaru film bemutatója inspirált hogy lazítsak az ízületeimen, izmaimon. 16 évesen, motiváltan és sérüléseket nem ismerve kb két hetembe telt mire a Van Dame-hoz hasonló angol-spárgát tudtam csinálni. Nyúltam mint a takony.
Aztán 2004 magasságában, amikortól rendeltetésszerűen használom a futócipőket a lazaság megváltozott. Néhány hónap kocogás eredménye (vagy inkább ára) volt hogy már sima előrehajlással nem értem el a talajt. Beletörődtem. Láttam, hogy futó társaim még tőlem is kötöttebb izmokkal rendelkeznek, ezért nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget a rugalmatlanságnak. Egészen 2011 nyaráig. Végignéztem ahogy egy „sokat próbált” 50 felé közelítő sporttársam keresztbe tett lábbal előrehajol és leteszi a tenyerét a földre. Felszakadtak a sebek. Eddig szemfedővel éltem. Ha ezt ő meg tudja csinálni akkor én sem bújhatok egyszerűen a mögé hogy mások sem tudják. Persze hogy első beszélgetésünk során úgy forgattam a mondatokat, hogy megtudjam, hogy neki honnan ez a lazaság. Nyújtás és masszőr.
Rohanás van. Nem szeretek késni, főleg nem az első találkozókról. Leparkolok egy külső kerületi kisház előtt. A környéken felújítások, a házon is látszik hogy nem mindig volt ilyen takaros mint most. De nem a külsőségek miatt jöttem. Baráti ajánlást kaptam, hogy ez a masszőr lábra nagyon jó (mint masszőr expert ismerőseimtől megtudtam, minden masszőrnek meg van az erős területe).
A kertes ház nyári konyhája van kialakítva az általam érdekelt tevékenységre.
Itt meg kell jegyeznem, hogy szkeptikus vagyok a masszőrök tevékenységének hasznosságával kapcsolatban. Korábban masszíroztak már egy páran és soha nem éreztem semmi olyat ami miatt visszamentem volna bármelyikhez. Se gyorsabb regenerációt, se nagyobb flexibilitást. De az ember ne szabjon magának korlátokat. Időröl időre ki kell próbálni a korábban el vetett dolgokat. Így kerültem ismét kéz alá, annak reményében, hogy végre a közömböstől jobb véleménnyel távozhatok.
Az első fogásnál még nem tudtam eldönteni, hogy röhögni fogok többet vagy üvölteni. Hanyatt fekve olyan első fogást kaptam, hogy a lovagló izmon (comb belső része) lévő ujjak a gyerekes csiklandósságot váltották ki belőlem, míg a négyfejű combizmon megtámaszkodó hüvelykujj az bennem szunnyadó oroszlán keltette fel. A második fogásnál már nem volt kérdés, itt az old spice már nem használ. Ráfogtam az asztal szélére és hagytam magam. A hajlékonyság ezek szerint olyan mint a szépség, meg kell érte szenvedni. Vélemény a négyfejűröl: „átlag embernek a négyfejű combizma azért négyfejű mert négy nagy izomcsoportból áll. Neked ez egy”. (négyfejű combizom a csípő és a tér között húzódó izomrengeteg, a comb elülső és oldalsó részén.). Itt volt olyan pont amikor olyan testtartást vettem fel amit utoljára alsó tagozatosként próbáltam, ez a híd volt.
Ezt tuti nem magától kezdte. Tuti nem így kezdi minden új kuncsaftjának. Hát persze!!! Eszembe jut ki is javasolta ezt a masszőrt. Nincs több kérdésem, intéztek nekem egy kis protekciót nekem a srácok (egyem a lelküket).
Fordulás van. Jöhet a comb hátsó része (comb hajlító). Van bennem félelem mert úgy gondoltam hogy ez még keményebb harc lesz mint korábbi izomcsoportok. Nem is tévedtem. Olyan homorítást mutattam be az asztalon, hogy komolyan meg kellett néznem, hogy meddig van a kis ház álmennyezete belógatva. Ónodi Henrietta kutya füle volt hozzám képest (1992 Barcelona olimpiai bajnok). Megszenvedtem. Ezen a tájékon régóta harcolok egy mikro-szakadással is. Ezt is várom titokban ettől a masszírozástól, hogy megoldja azt a csomót a bal hajlítóban. Ezután a hát meg a váll átmasszírozása már nem is nagyon érintett meg. Nem volt kényelmes, de ezektől már nem izzadtam annyira. Valahol az alsó hátizmok magasságában tudtam felnézni az órára. 50 perce fekszek itt. Legalább az idő gyorsan repül.
Óvatos léptekkel közelítek sötét zöld járgányom felé. Nem élveztem a mai futást sem. A társaság kitűnő volt de a futás élménye elmaradt. Amióta lejöttem az asztalról nem nyúlik a lépés. Ha meg akarom nyújtani akkor a hajlító nem enged. A jobb vádlimban azóta van izomláz érzet. A futás utáni nyújtást meg ne is boncolgassuk. Eddig legalább azt a szintet sikerült elérnem, hogy ujjbeggyel már elértem a talajt előrehajlásnál. Most kb 15 centi hiányzik hozzá.
Két hét múlva Bakonysárkány aszfaltcsíkját kellene melegítenem, de most ez elégé futurisztikus elképzelésnek tűnik. Elkeseredett vagyok, hogy az első masszázs nem javulást hanem romlást hozott. Csak azért megyek a héten mert azt is mondták előtte, hogy ha most kezdem akkor 3-4 alkalom lehet mire rendbe rakja a küllőket. 4 alkalmat kapott. Még 3 van. A hűdejó érzés még várat magára.
